Egy hete, 2008. majus 17-en dudalasra es ordibalasra ebredtem - mintha a fejem mellett lenne a bazar vagy egy kozlekedesi baleset - vagy baleset a bazarban. Igen, itt vagyok, megerkeztem Afrikaba. Kikaszalodtam az ejszakara magamra huzott szunyoghalo-baldachin alol, es probaltam kideriteni, hol vagyok (ejszaka erkeztem, 14 orat utaztam, total sotet volt a varos befele jovet a Kilimanjaro International Airport-rol). Egy benzinkut-felet lattam, palmafakat, az esoben sietve halado, bandukolo vagy biciklozo nejlonzacskos feju embereket, gyerekeket iskolai uniforisban, mikrobuszokat, amikbol lognak kifele az emberek es kiabalnak - Afrikaban nem letezik a csend. A terkep tanusga szerint ez a varoskozpont, itt vagyok, ez a legelegansabb es legdragabb hotel in town, velem szemben a Clock Tower kellett volna legyen, de en semmi kozpont szerut nem lattam az ablakbol, inkabb mintha a hirhedt Central Bus Station lenne alattam. Aztan lementem reggelizni. A hotelben csend es nyugalom, moslygo boyok koszontenek, a tagas es elegans etterem egybeer a terasszal, az pedig a kertbe vezet - tobbszazeves tropusi fak, elkepeszto formak es szinek. Szemetel az eso, de meleg van, rajtam kivul mindenki rovidujjuban. Kiulok a teraszra falatozni - trupusi madarak karogasa es balkani gerle, ananasz es mango, dinnye, tea es kave. Igen. Aztan 9-kor indulunk a Richard nevu recepciossal megnezni a 3 szobas hazat - meg este mondtam neki, hogy lakast vagy hazat keresek hosszabb tavra, rogton felajanlotta segitseget. Ami ezutan vart ram, arra keszultem, de felkeszuletlenul ert: Leterve a Njiro roadrol rogvest egy zsufolt lakoovezetben vagyunk - putrik es hazak, boltok es utcai arusok tengerebe ertunk - autokerek vajta hatalmas katyuk es pocsolyak, hepehupak, ezek kozott lavirozo, ezeket kerulgeto papucsos es gumicsizmas emberek aradata, ki-ki cipel vagy tol vagy huz valamit. Nagyon vegyes a nepesseg, sokfele arc, de mindenki fekete. 10 percnyi razkodas utan megerkezunk a hazhoz, a watchman sehol, varok a kocsiban, tropusi eso esik. Richard rohangal es telefonal, a szomszed telekrol, a putri elol kijonnek a gyerekek bameszkodni, kacsak lefetyelnek a hevenyeszett arokban, tyukok es pulyka, szemethalom, asszony lepelben hajlong, sopor. A haz nedves, ures, kopott, be van azva, a wc guggolos - Richard pedig buszken mutatja, hogy ez az ove, es olcson adja. A telek ures, a szomszed telkekrol atlog nehany gyonyoru ag, palmak, futonoveny, a kerites tetejen uvegcserep korben. Azt mondom neki, hogy szep tagas a lakas, de en butorozott hazat szeretnek, mert nincs penzem bebutorozni ezt. Meg targyalunk, felajanlja, hogy bebutorozza nekem, mire en: mielott dontok, tobb ajanlatot szeretnek kapni. Telefonal, keres ismerosoket kiado hazzal... Vissza a szallodaba - var Savina, a kanadai defence lawyer assistant, meg Remi, a francia lelkesz, Savina ismerose. Fotel, kave, csend es nyugalom - jaj. Remi kesik, Savinaval elmegyunk penzt valtani. Minden lepesunket koveti valaki, furtokben lognak rajtunk az arusok vagy azok megbizottjai. Mondom Savinanak, legyen hatarozott es ne kezdjen beszelgetni veluk, mert nem fogjuk tudni lerazni oket. Fel evet elt Azsiaban, de ez a fogadtatas meglepte.
Nem 5*-os
2008. majus 17. szombat. Remi elkiser mindet szallaskereso korutunkon. 4-5 kornyekbeli hostel, hotel - mind benne van a Lonely Planet-ben. En az Everest Inn-t valasztanam (kinai tulaj, kinai etterem), 35 USD per fo az egyagyas furdoszobas lakoresz - van is 2 egymas melletti szoba. Az Ethiopian restaurant tulajdonosa 30 dollart ker az egyagyasert, egy honapra viszont csak 300-at. (a kinai nem adhat havi kedvezmenyt, csak ha irunk a fonokenek, aki kanadaban van). Aztan mar Remi soforjevel a Guta House-ba, onnan a Yellow House-ba. Guta cseledje fogad, Guta maga egy csodalatos udvarias es segitokesz oregember, a stroke-os Reminek fel mondat erejeig kifejezi egyutterzeset... hihetetlen. A Yellow House-at maszajok orzik - a buszmegallo szeru epuiletbol 6-7 remult arc kukucskal ki, piros kockas lepel a fejukon, se angolul, se szuaheliul nem tudnak, megprobalnak telefonalni a haz tulajdonosanak, de lathatoan nem tudjak, hogy mukodik a kezukbe adott telefon. A sofor megadja a tulaj szamat, felhivjuk - nincs kiado lakas. Aztan az Arusha Resort Centre nevu hely, 3 percre a clock towertol. Rideg, baratsagtalan hely, de kozel van az ICTR-hoz es a biztonsagot ado New Arusha Hotelhez, ahova idonkent bemenekulhetunk kavezni vagy enni estenkent. Mindent merlegelve (ar, tavolsag, biztonsag, tevekenyseg aramszunet eseten) az Arusha Resort Centre-t valsztjuk. Hideg-meleg viz, konyha, 2 haloszoba, nappali - mint egy szovjet lakotelep. Fel van ujitva a hely (5-6 egyemeletes haz, mindegyikben 4 apartman), de elkeseritoen sivar - itt en nem tudnek es nem is akarnek lakni 3 napnal tobbet. Delutan Via Via, ebed Remi-vel, tajekozodas a helyi viszonyokrol. Remi 5 eve dolgozik az ICTR-nak, egy nepirtassal vadolt iskolaigazgato (latin-gorog tanar) vedelmeben segitkezik. Amugy lelkesz, afrikai projekteken dolgozik, penzt szerez, azok lebonyolitasat segiti. Nagyszeru ember. Este internetezes az uj szallashely internet szobajabol (nem lehet elni nelkule! nagyon lassu az internet Tanzaniaban) aztan kavezunk a New Arusha Hotelben.
2008. majus 18. Vasarnap reggel nezem a kongoi Idols cimu musort a teveben - kulturalis beavatodas. Angolul beszelnek. Tanzaniai ill. szuaheli tevecsatornat nem talaltam. Azt se tudom, van-e. Aztan indulunk a varosi felfedezoutra Savinaval. Eloszor a szemkozti iskola - csodalatos kert, bentlakasos suli, sok kicsi gyerek lofral, zoknik es bugyik, bluzok szaradnak az ablakracson. A gyerekek moslyognak, angolul koszontenek. Egy ilyen allami iskolaban el tudom kepzelni magam - angolt tanitanek meg foldrajzot, illetve termeszetrajzot. Fund raiselnek, kifestetnem a sulit, iskolatej akcioba fognek, ill. elvinnem ezeket a gyerekeket kirandulni azokra a helyekre, ahova csak a turistak jutnak el. Affele Gerard Durell amator termeszetbuvar stilusban tanitanam oket. Aztan piac - ranktapadnak az emberek. Zoldsegpiac resz - ide merunk menni. Ugyan egyetlen feher sincs rajtunk kivul, egyikunk sem fel. Hatalmas a forgatag, minden van. Orajavito, szabo-varro, illatszer es textil, fauaru es hasznaltruha, cipo, minden-minden. Nagy a sar, esik (a brand new esernyomet mar szombaton elhagytam, raadasul gozom sincs, hol.) - rengeteg az ember, a katyu, a kiabalas. Az arusok, ill. stromannok elleni hatekony vedekezes: gyakran kell atmenni az ut masik oldalara, aztan vissza, illetve eleve utemesen lepkedni, akkor lekopnak. Aztan egy ingyen taxival (az ensz elotti or baratja epp arra megy, felvett) a L'Oasis nevu helyre (Lonely Planet tipp). Fenn a hegyekben - a Mount Meru labanal, csodalatos termeszeti kornyezetben egy kis rezervatum: turistaknak valo paradicsom. Bungalow-k, tropusi stil, etterem a parallo kertben, aztan bemenekulunk a belso terbe - mi vagyunk az egyetlen vendeg. Micsoda lakonegyeden visz at az utunk: a sar meg a katyuk nem, azok merete viszont meglep - kismillio ember megy a dolga utan, boltocskak, hazacskak, keritesek (micsoda kezzel keszitett festmenyek es feliratok!!!!), zajlik a tarsasagi elet. Dzsungel, ultetveny es agora - sok-sok gyerek. Sirast meg nem hallottam - Afrikaban nem sirnak a gyerekek. Ezt olvastam Margartet Mead-nel, azt hiszem - hiszen olben, ill. haton vannak, szorsa testkozelben. A kaja ok, de nem szuper. Remi csatlakozott hozzank, tehat az o soforjevel mar egyutt megyunk egy kavera a New Arusha Hotelbe. Este: Remi vendegei vagyunk, meghivott Arusha legjobb ettermebe. A Cafe Lodge a legelegansabb hely, ahol eletemben jartam - a Tavol Afrikatol diszleteivel. Medence, szokokut, kavezo (itt rendelsz), ha kesz a vacsora, befaradunk az etterembe, onnan egy seta a kornyezo kaveultetveny fele, aztan a szivarszobaba -- mindez helyi viszonylatban elkepeszto: harmunknak 30 euro. 1-1 sor van benne, 1 eloetel es 3 foetel. Fantasztikus tarsalgas a pincerrel. El lehet itt elni - ne legyen lelkiismeretfurdalasunk.
International Criminal Tribunal for Rwanda az African International Conference Center epuletkomplexumaban (a haromszogletu epulet 2 szarnya)
Arusha, Tanzania - 6 honap munka az ENSZ ICTR-nal, az archivumban. Arushat Afrika Genfjenek is nevezik, mert jelentos nemzetkozi egyezmenyeket kotottek itt a multban - illetve mindenfele Afrika konferenciak zajlanak az Arusha International Conference Centre-ben ma is. A heten a kelet-afrikai turizmus konferencia volt, fantasztikus forgatag, kirakodovasar a keksapkasok vedte epuletkomplezumban. 2008. junius 2-6-ig pedig a Sillivan Summit lesz itt, csak az USA-bol 3 ezer embert varnak - fel nem fogom, hol fognak elferni! A varos tele, a kornyek tele - minden bokorban es parcellan van egy vagy tobb haz vagy kunyho - a hegyekben meg csak 2x jartam, szoval, lehet, ott van meg hely... Errol meg irnom kell: itt csak a nagy utcaknak van neve - azok betonosak, illetve aszfaltozottak (millio fekvorendor!), de a mellekutak egytol egyik sartengerre hasonlitanak, es a hazakat nem szamozzak. Az ENSZ hivatalos transport request form-jan meg kell adni a lakhelyet (ingyen szallitanak munkaba meg vissza), es ez van odairva: "Please draw a map on the other side of the sheet." Az en cimemet igy tudtam megadni: Sakina area, Arusha-Moshi road, near BP petrol station, compound called Fortes Safari. Szerencser ezt a hazat jol ismerik a soforok, mert sok ENSZ alkalmazott lakik itt. Igaz, mindegyik minimum Suzuki jeep-et vezet, de inkabb valami bazi nagy toyotat.
Hogy milyen az elet Arushaban? Ijeszto es gyonyoru. Lenyugozo, elragado es rettenetes. Valtakozva vagy egyszerre. Egyelore meg nem fotoztam az eletet, csak a lakast, az elozo szallot, illetve a teganpi szuper elegans szallodaban tartott workshopot.